Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Orientális tánc itthon

A hastánc helyzete Magyarországon - " a feltörekvők és akik lehúzzák.."-


Magyarországon személy szerint két ágra bontanám a történetet. Egyszer van, amit úgy hívok hastánc, és másodszor meg kell említenünk az orientális táncot. Elmagyarázom, mért kezelem "ugyanazt a dologot mégis kettőnek" .


Nagyban befolyásolt az , hogy Magyarországon ennek a művészetnek nincs több száz éves múltja, csupán 10-15 év. A legrégebbi oktatók körülbelül ennyi ideje tanítanak, oktatnak, tanulnak.

Hét éve szinte divattá vált a műfaj. Boldog-boldogtalan hastáncolni kezdett, mivel megnőtt a tanulni vágyók mennyisége, így aki akart, el is kezdhetett oktatni. Akkor még nem volt kialakult oktatórendszer, okleveles rendszer, nem voltak hazánknak nemzetközileg elismert oktatói. Nem volt olyan művészeti és minőségi szint amit már akár egy kezdő is kitűzhetett volna álmának, fejlődési céljának. Kezdő hastáncos már "oktatott" is egy év után. Nagyon sok csoport és szólista került ki a színpadra idő előtt. Nagyon sok hastánc produkció került a publikum elé.
Manapság a hastáncról az embereknek van egy kialakult képük: kisebb-nagyobb csoportok mindenféle zenére pár percet lötyögnek.
Sajnos a köztudatban ilyen vagy ehhez hasonló vélemény kering. Legtöbbször nem a minőség a fontos, hanem a mennyiég, és ez tükröződik a köztudatban, illetve sokszor a hozzá nem értés.

Két- három éve viszont erősen szétvált hastánc és orientális táncra a műfaj. A divat-táncosok nagyrésze lemorzsolódott, kialakultak oktatási rendszerek, pár táncos egyre komolyabban vette, és hivatásának szánta a táncot.A hobbi táncosok nagy része még ma is megmarad a hastáncnál. Általában a csoport maguk közül nevezi ki oktatóját, aki levezényli az órát, ugyanolyan tudás mellett, mint a tanítványai.
Akik versenyszándékkal, esetleges tanári ambíciókkal szeretnének élni, általában elmennek díjnyertes orientális oktatókhoz, vagy résztvesznek oktatóképzésen.

Az orientális táncos már egy bővebb és mélyebb fogalom. Nem csak hobbitáncos, céljai vannak, gyakorol, folyamatosan képzi magát. Van reális önkritikája ami elengedhetetlen a sikerekhez. Kritikát jól viseli, mind pozitívat, mind negatívat. Megvannak a tánchoz szükséges elméleti ismeretei, jó a technikája. Nem táncol műfajon kívülálló zenére és a legfontosabb: van mondanivalója és célja a táncával! A technikai tudáson túl a legfontosabb a harmónia és a jó előadókészség. Akár 1-2 mozdulattal, de át tudja adni a közönségnek azt az érzést, amit a tánc vagy a zene okoz neki. Át tudja adni azt az élményt, amelyet a zene szövege az eszébe juttat, újra átéli. Mindenek előtt az előadó alázatos, önmagával van elfoglalva , nem más táncosokkal! Nemcsak az általunk képviselt kultúra és a tánc felé kell alázatosnak lenni, hanem az előadótársaink felé is. Ez az egyik tulajdonság, amely a legtöbb új-generációs táncosból hiányzik. Természetesen más előadó hibáját ki lehet elemezni, abból lehet tanulni, de nem rossz szándékkal, mások előtt.