Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hastáncstílusok

Legismertebb hastáncstílusok :

Hazánkban a legismertebb hastáncstílusokat összegyűjtöttem, és egy kis történeti-elméleti lista formájában tálalom. Persze nehéz megmondani, hogy hol legyen a stílusok között a határ- mi tartozik ide és mi nem- mivel egy nagyon szerteágazó és mély gyökerű művészetről beszélünk. Minden stílusnak megvannak a maga alapszabályai, de attól lesz egyedi, ha a fellépő hozzáadja a saját érintését!

Pár éve felerősödött a hastánc a "szabályzat-jellege".
Ez alatt azt értem, hogy mindent szigorú szabályok közé szorítanak, többen már kicsit úgy érzik, hogy az egyéniség rovására. Ternészetesen mindig a legfelkapottabb táncosok szabják meg a magyar előadók zömének a stílusát, mi a fontos és mi nem. Hét- nyolc éve mindenhol pop, 1-2 éve mindenhol raqs sharki-t látni. Az éppen legfoglalkoztatottabb előadók kedvenc stílusukat nagymértékben tudják népszerűsíteni.

Először a világ egészére vonatkoztatva bontjuk szét az irányzatokat, majd azon belül modern, tradícionális és folk táncokat különböztetünk meg. A legnagyobb egységeket az egyiptomi és török stílusú tánc illetve a törzsi tánc alkotják.

Az egyiptomi stílus és török stílus összehasonlítása:
Az egyiptomi stílus klasszikus, valamint modern egyiptomi zenét használ, arab ritmusokat. A török zene inkább a göröghöz és örményhez hasonlít, gyorsabb és kevesebb ritmusváltással rendelkezik mint az egyiptomi zene. Manapság a modern egyiptomi tánczene zenekari zenét, dobszólókat és élő vokált is tartalmaz. Mindezen túl van egy jelentős különbség a tényleges tánctechnikában. Az egyiptomi mozdulatok nagyon pontosak, a csípő végig a bordakosár alatt van, a felsőtest függőleges, míg a török táncosok a felsőtestüket gyakran hátra, a medencéjüket pedig előre tolják. Az egyiptomi táncosok között nem kifejezetten népszerű a talajon bemutatott tánc, míg ez a török stílusban igen közkedvelt.
A klasszikus- autentikus vonulat, mely az 20. század közepétől a kairói sztárok csillogó világában született, és a Casino Opera egykori csillagainál, majd később Suhair Zeki, és Nagwa Fuad stílusában kristályosodott ki, és vált mára klasszikussá. A stílusra legjellemzőbb vonások, az érzelmi telítettség, a zenék emocionális interpretálása, és az improvizáció. Erős hangsúlyt fektetnek az arab zenék tartalmának megjelenítésére, és a tánc kifejező erejére. Kisebb figyelmet fordítanak a koreográfiára, és színpadi kellékek használatára. Ez a stílus vitathatatlanul Egyiptomban a legnépszerűbb.


Beledi: Egyiptomi folklór tánc, eredetileg a vidéki emberek tánca volt. Színpadra kerülésével egyidőben "városi beledi"- vé vált, és a hozzá használt kosztüm is változott. Az eredeti kétoldalt felsliccelt testhezálló kaftánt felváltották a jóval díszesebb kosztümök. Sok esetben még ma is használnak tánc közben fejkendőt. Sok egyiptomi népitánc is megjelenik ebben a stílusban, sok játékos elemet tartalmaz, többek között kérdés- felelek táncos-párbeszédeket is.

Saidi: Felső- Egyiptomból származó néptánc, amelyet a saidi ritmusra táncolnak túlnyomó többségben. A táncosok egy vagy két botot használnak eszközként. A tradicionális férfi kosztüm hosszú nadrágból , bőujjú, kerek nyakkivágású galabeya-ból áll. A táncosok a fejükre hosszú kendőt kötnek. A nők beledi ruhát viselnek övvel vagy kendővel a csípőjükön, a fejüket pedig szintén kendővel kötik be. Két változata ismert : a raks assaya és a tahtib.
Raks assaya: nők és férfiak által is táncolt stílus amely a bot akrobatikus használatát mutatja be. A női változat természetesen lágyabb, bohókás változata, könnyed utánzása a tahtib stílusnak.
Tahtib: az előadásban általában két férfi táncol, harcot imitálnak táncukon keresztül, fegyverhasználatot mutatnak be jelképesen.

Melaya leff: Egyiptomból, pontosabban Alexandriából származik. Szó szeriti jelentése: melaya-ba burkolt. A melaya egy nagyméretű, fekete kendő, amelybe a táncos teljesen beburkolózik. A kendő nehéz, ezt a szélén található fém vagy műanyag érmedíszítés biztosítja. A kendő alatt a táncosok rövid, testhezálló fodros ruhát viselnek, magassarkú papucsot is viselhetnek. A fejükre egy kisebb kendő kerül, amelyet pom-pomok vagy virágok díszítenek, arcfátylat is viselhetnek. A melaya-t körbetekerik a testükön és tánc közben újra meg újra engedik lecsúszni magukról, majd ismét beburkolják magukat vele.


Alexandria kikötőváros volt, a tánc volt a közvetítő a a halászok és a táncosok között. A férfiak az utcán ültek, kávéztak és vizipipáztak, a nők pedig versengtek a figyelmükért, hogy flörtölhessenek velük- ezért szokták stílusosan kacér vagy tüzes Alexandriának elnevezni a melaya előadást-. Végül a férfiak és a nők együtt táncoltak. A férfiak ruházata tipikus halász öltözék: fekete nadrág, mellény, színes derékkötő és fehér halászsapka.

Fellahi: szó szerint Egyiptom földművesei. A táncos fellahi ritmusra táncol többségében, ez gyors és könnyed, a zenében mindig találunk énekhangot. A mozgást az énekhez igazítja a táncos a fellahi ritmus mellett. A nők ruhája egy lenge, hosszú, nagyon bő, alján fodros
dressz, fejükön kendőt viselnek. Néha egy hosszú sálat kötnek a nyakuk köré, melyet tánc közben a csípőjükre kötnek, hogy a csípőmozgásukat kihangsúlyozzák. Ez a stílus a mindennapi parasztmunkát meséli el táncban : pl vízhordást.

Libanoni stílus: Legsimertebb irányzata a libanoni kabaré stílus, amley az egyiptomi és török tánc között található, de egyiptomi gyökerekkel. Manapság sok benne a balett elem, póz, nagyon elegáns, viszont a látvány nagy szerepet kap. Az arab hastánc modernebb változata, később bontakozott ki, mint az egyiptomi, s az utóbbi erőteljes hatása mai napig érezhető a libanoni táncosokon is.

Török hastánc : Táncosaik sokkal hivalkodóbbak mint Egyiptomban. Népszerű a talajtánc, és az ujjcintányér használata. Kontrollált, precíz mozdulatokat végeznek a táncosok.  A török hastánc zene számos fúvós hangszer, az ujjcintányér és a dob hangjával jellemezhető.

Manapság elhatárolódott egy külön stílusirányzat az orientális táncon belül: ez a cabaret style. Ez látványos arab hastánc, elhatárolódik mind az arab folklórtól, mind az európai irányzatoktól.

Manapság a legfelkapottabb stílus a raqs sharki. A táncosokra jellemzőek a bravúros, elegáns ruhaköltemények, meghatározott a zenei repertoár: intro–kibontakozás–dob–finálé.
Jellemző a mozgásvilág és a nagylétszámú zenekar, a hangszerelés.

Khaliigi: az arab öböl jellegzetes folklór tánca, a repertoárban különös hangsúly van a haj mozdulatokon. (hajtánc)

Nubiai stílus: Egyiptom legdélebbi részét, és Szudán északi részét nevezik ősidők óta Núbiának. Ez a tánc sok fekete afrikai elemet kever arab ritmusokkal.

Tanura: arab szó, szoknyát jelent. Azonban kifejezetten férfi tánc, semmilyen vonatkozásban nem kapcsolható, a női táncokhoz. Gyökere a szufizmus, dervistánc. A Tanura táncos, mindig férfi, minimum fél órát forog, megállás nélkül, közben a tanúra (szoknya) örvénylő forgatagban bontakozik ki az alakja körül.

Dabkeh: arab néptánc, hazánkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend.

Törzsi tánc: A törzsi stílus amerikai találmány. Közel-keleti, észak-afrikai, indiai stílusok és európai cigánytáncok elemeinek elegye. A törzsi stílus napjainkban egyre népszerűbb, mivel híven tükrözi a nyugati nők gondolkodásmódját és segíti a nőkben szunnyadó energiák felszabadítását, csakúgy, mint bármely műfaja a hastáncnak. A stílusban nagy hangsúlyt kap a csoport közösségteremtő szerepe és a csoportos improvizáció, mint előadási forma.
Két fő irányzata van: az egyik az „ethnic tribal”, azaz a népies, a másik pedig a „fusion”, azaz fúziós stílus. Jellegzetességei az erőteljes, dinamikus zene, a gazdagon díszített ruhák, ékszerek és kiegészítők, turbánok, virágos fejdíszek, és emellett az energikus, lendületes mozdulatok és feszes, erőt sugárzó pózok. A törzsi stílus a szó szigorúan vett értelmében nem „autentikus”, de a népzenéből és néptáncból táplálkozik, így bizonyos értelemben visszatérést jelent az orientális tánc gyökereihez.

Görög hastánc: lásd a hastánc történeténél!